Ha belefáradt abba, hogy szülő legyen, 5 tipp, ami mindent megváltoztat

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a gyermek viselkedése rövid időn belül és minimális energiaráfordítással jobbra változzon. Hogyan változtasd magad egy kimerült apából magabiztossá és valószínűleg boldoggá.

Vigyázz magadra, hogy gondoskodj a gyerekeidről

Dolgozhatunk saját személyiségünk fejlesztésén, hogy növekedjünk és segítsük gyermekünket, különösen az önszabályozás terén.

Az önszabályozás minden, ami lehetőséget ad arra, hogy valami koherenssé, egységessé összegyűljünk, kiegyensúlyozottá és nyugodttá váljunk, erőforrásainkat teljes mértékben birtokoljuk. Mindegy, honnan indulunk, minden, ami segít abban, hogy ebbe az irányba haladjunk, nemcsak a velünk való kapcsolataiban, hanem a másokkal való kapcsolataiban is hasznára válik, most és egész életében.

Egy életünk van arra, hogy önfelfedezéssel foglalkozzunk. De ennek előnyeit már az első lépésektől, a legelső élményektől érezhetjük – mind belső világunk, mind a másokkal való kapcsolatteremtés szempontjából. E megközelítés alapján elszakadhatunk a reakcióalapú kommunikációtól a kapcsolat alapú felé.

Azáltal, hogy vigyázunk mentális állapotunkra, vigyázunk magunkra, hogy jobban tudjunk gondoskodni másokról. Azáltal, hogy gyermekeinket ebben segítjük, valóban a béke ügyét szolgáljuk kicsiny világunkban és nagyobb, azonnali és hosszú távon is.

Érzelmi intelligenciánk egész életünk során fejlődhet. Nincs abban semmi végzetes, ha tüzes kolerikusnak vagy energikus szangvinikusnak születünk, valóban megtanulhatjuk uralkodni érzelmeinken, és különösen uralkodni magunkon, ha elragad minket.

Itt különböző módszereket használhat, mindenki kiválaszthatja a neki megfelelőt.

Keverje össze a határozottságot és a jóindulatot

A határozottság megállítja, irányítja, egyensúlyba hozza és biztonságérzetet ad a gyermeknek, lehetővé téve a szülő számára, hogy megbecsülve érezze magát. Lényegében jóindulatot és rugalmasságot egyaránt tartalmaz.

A kedvesség erősíti a kapcsolatokat tápláló kapcsolatot, segít nyugodtan, magabiztosan felnőni. Lényegében keménységet és stabilitást tartalmaz.

Ahogyan nem lehet levegőt belélegezni anélkül, hogy ki ne lélegeznénk, ahogyan két lábon egyensúlyozunk, ahogy nincs jobb oldal bal oldal nélkül, úgy a helyzetünknek ezen a két pilléren kell nyugodnia: a határozottságon és a jóindulaton.

Tehát soha nem arról van szó, hogy határozottak VAGY kedvesek legyünk, mindig határozottnak ÉS kedvesnek kell lennünk. Gyermekeink pontosan ezt várják tőlünk.

Ha olyan szerencséd van, hogy közösen nevelhetsz gyerekeket, jó hír van számodra: hasznotokra válhat a nézeteltérésetek, és ahelyett, hogy ellenségeskednétek és levernék egymást ("Minél jobban cserbenhagyod, annál nagyobb erővel kellene rendelkeznem" vagy "Minél szigorúbb vagy, annál inkább ki kell simítanom a sarkokat"), egymásra támaszkodhatsz.

Amikor egyedül kell felnevelni a gyerekeket, a feladat természetesen nehezebbnek bizonyul, hiszen nincs se bot, se a második szülő támogatása. És mégis, bármi is legyen, ebbe az irányba kell haladni, próbálva a lehető legnagyobb mértékben támaszkodni a hozzád közel álló felnőttekre (barátokra, rokonokra, pedagógusokra), hogy elkerülje a kiégést, és megőrizze szilárdságát és jóindulatát a gyermek iránt.

Tanítsd meg a gyermeket kapcsolatépítésre

Azzal, hogy kimutatjuk, hogy együtt érzünk vele, hallgatólagosan azt sugalljuk, hogy ő is tegye ugyanezt a körülötte lévőkkel. Ha képesek vagyunk a veszekedés utánbocsánatot kérni, ezzel megmutatjuk, hogy ő is tud bocsánatot kérni tőlünk és másoktól.

Ha figyelmesek vagyunk rá, ha őszintén érdeklődünk iránta, arra ösztönözzük, hogy legyen figyelmes önmagára, így másokra is, olyan kapcsolati mintát hozva létre, amely olyan természetessé válik, mint a légzés.

Érzéseinkről beszélve, hangulatunkról beszámolva (persze igyekszünk nem tolakodóak lenni, nem kelteni szorongást gyermekeinkben, és ez akkor fog megtörténni, ha beismerjük, hogy nehéz dolgunk van a lelkünkön, anélkül, hogy megnyugtatnánk és elmagyaráznánk, hogy elmúlik), bizonyos nyitottságot alakítunk ki, bizonyos összefüggést teremtünk aközött, amit érzünk, és amit teszünk és mondunk.

Agyunk tükörneuronokkal van felszerelve, ezek sokkal jobban összekötnek bennünket egymással, mint amennyit még megértünk. A kutatás még csak most kezdődött, de ez egy igazi forradalom a pszichológia és a humán tudományok területén. Tehát érdemes a családban interakciót kialakítani: a ház egy minilaboratórium, amelyben szerepekkel és cselekedetekkel kísérleteznek, mielőtt a világba viszik őket.

Ezen kívül sokat nyerünk, ha megtanuljuk a Marshall Rosenberg által javasolt NNO (erőszakmentes kommunikáció) elveit. Ez az amerikai szerző és követői azt ajánlják nekünk, hogy legyünk tisztában saját igényeinkkel, és azon az alapelv alapján fogalmazzunk meg kéréseket, hogy senki sem lehet a helyünkben, és pontosan kitalálja, mit érzünk és mit akarunk. Meg kell tanulnunk világosan kifejezni.

Tartsa a kapcsolatot minden gyermekkel

Ha megakadt valamiben és most elszakadt, javítsuk meg. Leggyakrabban ezt nem nehéz megtenni. Célunk, hogy egy kis lyuk ne fajuljon nagyobb károkká.

Ha megromlott a kapcsolat, gazdagítsuk újra. Még akkor is, hanekünk úgy tűnik, hogy a gyermek nem akar velünk semmit csinálni, vagy megosztani velünk, ne essünk kétségbe, és próbáljunk ki valami újat, a lehető legközelebb menedékéhez, hogy helyreállítsuk a kapcsolatokat és új szálakat szőjünk a kötelékbe, jobbá és erősebbé téve azt.

Ha megkeményedett, túl kemény lett, lágyítsuk meg. Nem könnyű, ha ragaszkodunk szokásainkhoz, álláspontjainkhoz, de érdemes oldalra lépni, hogy közelebb kerüljünk a gyermekhez, és találékonyabban, rugalmasabban építsük a kapcsolat folytatását.

Ha annyira megsérült a kapcsolat, hogy megszakad, ha szálon lóg, kérjünk segítséget. Ebben a szakaszban a kapcsolatközvetítés nagyon hasznos lehet. Adja át a stafétabotot szeretteinek, vonjon be további szövetségeseket a kapcsolatok fejlesztésébe (egy családi barátot), forduljon szakemberhez – ez segíthet kilábalni kettejük konfrontációjából és a megromlott kapcsolatok kerékvágásából.

Koncentrálj a fő dologra

Valójában (első pillantásra!) csak egy életünk van a Földön. Mit akarunk kihozni belőle, hogyan akarjuk megélni, mi számít igazán? Mit akarunk magunknak és mit akarunk gyermekeinknek? Miért akarjuk tanítani őket, mit akarunk üzenni nekik? Milyen értékek, milyen életkészségek?

Mindenki maga adja meg a választ, és ez az elképzeléseinktől és az általunk kialakított hitektől függ.

Ha azt gondoljuk/hisszük, hogy az élet kemény és igazságtalan, hogy a világ veszélyes és hálátlan, hogy a gyerekek terhet jelentenek, ami akadályoz bennünket, hogy a serdülőkor szörnyű időszak, akkor pontos megerősítést kapunk arról, amit hiszünk.

Ha azt gondoljuk, hogy gyermekeink válásban lévő lények, ránk vannak bízva őket, és küldetésünk, hogy fokozatosan egyre függetlenebbé, felelősségteljesebbé, tisztelettudóbbá, szerényebbé, barátságosabbá és úton lévőbbé tegyük őketemberiség, ebbe az irányba haladhatunk.