Kell-e óvodába küldeni a gyereket?

Ma arról fogunk beszélgetni veled, hogy kell-e egy gyereknek óvoda, vagy óvodába adjuk. Hiszen egészen a közelmúltig azt hitték, hogy az „otthoni” gyerekek nehezen tudnak alkalmazkodni az iskolához, mert nem szoktak csapatban lenni. Ezért minden gyermek fejlődésének nagyon fontos állomása az óvodalátogatás.

Régen volt ilyen. Az „otthoni” gyerekek nehezen alkalmazkodtak az iskolában uralkodó rendhez és fegyelemhez, valamint a felnőttekkel és társaikkal való kommunikáció elemi szabályaihoz.

De mára a helyzet megváltozott.

És mindez azért, mert a szokásos állami óvoda mellett számos lehetőség kínálkozik a gyermek szocializálására. Valaki magánóvodába jár, valaki fejlesztőközpontba, valaki pedig dajkával ül.

Vagyis ha a szülők olyan tulajdonságok fejlesztésén dolgoztak, mint az önállóság, a szociabilitás, a kezdeményezőkészség, akkor az otthon, és nem klasszikus óvodában nevelkedett gyermek nem különbözik a többi gyermektől.

Azt gondolom, hogy egy ilyen kérdés megválaszolásához, hogy kell-e egy gyereknek óvoda, még mindig meg kell érteni, mit jelent az óvoda a gyereknek és mit jelent a szüleinek.

Óvoda és szülők

Hiszen az óvoda elsősorban az a hely, ahol hosszú időre el lehet hagyni a gyereket pedagógusok és dadusok felügyelete mellett. Szabadságot biztosít az anyának, és lehetővé teszi számára, hogy egy kis időt szabadítson fel magának.

Ezenkívül az óvoda jelenléte lehetőséget ad egy nőnek, hogy szülési szabadságból munkába álljon. Vagy egy másik lehetőség: az óvoda lehetővé teszi, hogy az anya több időt fordítson a család legkisebb gyermekére, ami szintén nagyon fontos. Nem számít, melyik lehetőséget választja, az óvoda nagyon kényelmes a szülők számára.

Óvoda és gyerek

Most vegyük figyelembe az óvoda szerepét a gyermek számára.

Az óvoda a gyermek számára a szocializáció (kis társadalomba való belépés) első tapasztalata, amelynek megvannak a maga törvényei, normái és viselkedési szabályai. Ez a csoportba kerülés, amely lehetőséget ad a társakkal és felnőttekkel való kommunikációra.

Az óvodakezdés előtt a szülő az egyetlen mérvadó felnőtt a gyermek életében. Óvodás korban pedig tapasztalatot szereznek a tanárokkal, dadusokkal és más kerti munkásokkal való kommunikációban.

Ez a tapasztalat segít a gyermeknek elkerülni az iskolai tanárokkal való kapcsolatteremtés nehézségeit a jövőben. A gyermek kezdi megérteni, hogy az anya, apa, nagymama és nagypapa mellett vannak más felnőttek is, akiknek véleményét meg kell hallgatni, és bizonyos helyzetekben egyszerűen engedelmeskedni kell.

Az óvodában a gyermek megismerkedik bizonyos magatartási normákkal, szabályokkal, megtanulja betartani azokat. Egyetértenek abban, hogy minden gyermeknek szüksége van az emberi kapcsolatok és a kommunikáció készségeire.

Egy gyerekcsapathoz csatlakozva a gyermek megtanul barátkozni, kommunikálni és játszani más gyerekekkel. Megtanulja, mik a gyerekek konfliktusai, és hogyan lehet kikerülni belőlük. Mindez a tudás megalapozza a leendő felnőtt személyiségét.

Ugyanígy a gyermek megszokja a fegyelmet, a napi rutint, önállóbbá válik. Anya, apa, nagymama segítsége nélkül kell ennie, magának kell felöltöznie és levetkőznie.

Emellett a gyermek értelmileg és testileg is fejlődik az óvodában. Persze az "óvodai" nevelés önmagában nem lesz elég a gyereknek, a szülőknek is ezzel kell foglalkozniuk. De ha egy gyerek otthon ül és egész napokat a tévé vagy a monitor előtt tölt, akkor természetesen sokkal több tudásra tesz szert az óvodában.

Szobrászat, rajz, beszédfejlesztés, testnevelés, zeneosztályok a minimum, amit bármely állami óvoda biztosít.

Lehetséges-e otthon, óvodalátogatás nélkül biztosítani a babának a harmonikus fejlődéshez szükséges feltételeket?

Lehetséges, de nagyon komoly munka. Hiszen nemcsak az értelmi és testi fejlődés fontos, hanem a társadalmi fejlődés megfelelő feltételei is. Ahogy fentebb említettük, a gyerekeknek a szülőkön és rokonokon kívül társaikkal és felnőttekkel is kommunikálniuk kell. Megtanulni, hogyan kell viselkedni a társadalomban, bizonyos szabályokat betartva.

Ha nem szeretné gyermekét óvodába adni, gondolja át, hogyan tudja biztosítani számára ezeket a feltételeket.

Ha nem szeretné óvodába adni gyermekét, gyakrabban látogassa meg vele a játszótereket, ahol más gyerekekkel játszhat. Vagy beírathatod valamelyik szekcióba, körbe, játékcsoportba vagy kreatív stúdióba.

Amikor eldönti, hogy egy gyermeket óvodába adjon-e, támaszkodnia kell felkészültségére és szülei készenlétére. Vannak anyák, akik aggódnak és túlságosan óvják babáikat, akik a végsőkig igyekeznek megóvni gyermeküket a stresszes helyzetektől.

Ami a gyermeket illeti, felkészültségét nem annyira az életkor, hanem a szellemi fejlettség határozza meg. A pszichológusok nem javasolják a babák bölcsődébe küldését, mivel három éves korukig nagyon szoros kapcsolatban vannak az anyjukkal.

Kell a gyereknek óvoda? Erre a kérdésre a válasz a szülők kezében van. Az óvodalátogatással kapcsolatos döntés meghozatalakor figyelmesen figyelje saját gyermekét. Értékelje, hogy hajlandó-e elviselni anyja távollétét, önállóságot mutatni az étkezésben, öltözködésben és vetkőzésben, képes-e hallgatni a tanárra és egy ideig koncentrálni a figyelmet.