10 tipp, hogyan tanítsd meg a gyereket barátkozásra

A gyerekek természetüknél fogva igyekeznek minden újjal megismerkedni, beleértve az embereket is. De az is előfordul, hogy a gyerek nem tudja, hogyan kell barátkozni. Nem akar szinte senkivel barátkozni, nehezen talál közös nyelvet társaival. Hogyan lehet segíteni az ilyen gyerekeken, és mit kell tenniük a felnőtteknek a sikeres szocializációért? Ebben a cikkben tippeket osztunk meg, hogyan tanítsuk meg a gyereket barátkozásra.

Először is meg kell érteni, mi az oka az ilyen önkéntes magánynak. Mire kell figyelni a szülőknek?

Hogyan jelennek meg a kommunikációs problémák

• A gyerek panaszkodik, hogy nem hajlandók vele beszélni, játszani, társai figyelmen kívül hagyják.
• Az udvaron való játék közben a gyermek aktív, vidám, ugyanakkor nem érintkezik más gyerekekkel.
• Otthon a kórosan társaságtalan gyerekek nem beszélnek az iskolában vagy az óvodában történtekről.
  
• A gyerek igyekszik nem kimenni hétvégén, nagyon jól érzi magát egyedül.
• A gyermek minden alkalommal megtagadja az iskolába járást, és keresi az okot, hogy ne járjon oda.
• A gyermeknek sok komplexusa van, félénk lenni, kerüli a kontaktust, fél, hogy kinevetnek. Például a gyerekek csúfolják, mert rosszkedvű, kövér, ápolatlan és nem divatos ruhák.

Hogyan tanítsuk meg a gyereket barátkozni

1. A szülőknek meg kell érteniük, hogy konkrétan mi akadályozza meg a gyermeket abban, hogy csapatban kommunikáljon, barátkozzon. Ha az ok világos, segíteni kell neki, hogy leküzdje a kommunikációs nehézségeket és nehézségeket.
2. Beszélhetsz egy olyan élményről, amit az ő korában átéltél, amikor barátok nélkül találtad magad. Valószínűleg mindannyiunknak volt ilyen pillanata gyermekkorában. Új iskola, első nap a sportrovatban, a szomszéd gyerekeinek megismerése új lakásba költözés után – emlékezzetek az ilyen epizódokra, és osszátok meg a tiédetgondolatok és érzések. Különös figyelmet fordítson arra, hogyan kezelte ezt a problémát.
   
3. A gyermekpszichológussal való konzultáció jó támogatást nyújt. Jobb, ha nem iskolapszichológus, nehogy elterjedjenek a pletykák az iskolában. Keressen egy szakembert, aki megtalálja a közös nyelvet gyermekével.
4. Irasd be gyermekedet egy tánc- vagy sportegyesületbe, ahol érdeklődési köre alapján talál barátokat. Ha az iskolában vagy az udvaron a gyerekek néha nem tudják, hol kezdjenek beszélgetést, a közös ügy azonnal kommunikációs témákat javasol.
5. Szervezzenek közösen vidám tematikus ünnepeket, amelyekre meghívjátok a gyermek társait az iskolából, óvodából. Találjatok ki játékokat, vetélkedőket, amelyekben a gyerekek jobban megismerhetik egymást.
6. Barátkozzon meg más gyerekek szüleivel, és tervezzen közös tevékenységeket: közös sétákat, kirándulásokat a parkba, kávézóba, piknikre stb. Talán egy új környezetben a gyermek ellazul, és magától értetődik a párbeszéd a társaival.
7. Kérje meg az osztályfőnököt vagy a pedagógust, hogy gyakrabban vonja be a gyermeket szerepjátékba vagy színházi produkciókba. Az ilyen osztályok nemcsak barátságos hozzáállást alakítanak ki másokkal szemben, hanem segítenek megbirkózni a komplexusokkal és a félénkséggel.
8. Annak érdekében, hogy a gyermek tekintélyt szerezzen társai körében, tanítsa meg a csapatban való viselkedés készségeit. Ami nekünk, felnőtteknek magától értetődőnek tűnik, egy gyereknek egyszerűen fel sem tűnik. Mondd el nekik, hogyan viselkedjenek különböző helyzetekben, vagy jobb esetben játsszanak el jeleneteket a fiával vagy lányával: elvettek egy játékot, sértő szóval kiáltottak, megosztottak valami finomat, bókot mondtak. Magyarázza el, hogyan reagáljon ezekre a helyzetekre, hogy elnyerje mások tiszteletét és szimpátiáját.
   
9. A barátság létrejöttét a közös játékok segítik elő. Vigyél a játszótérre labdát, színes ceruzákat és egyéb játékokat, amikkel az egész társaság játszhat.Drága játékokat azonban nem szabad magunkkal vinni. Ezzel csak féltékennyé teszel más gyerekeket, és okot adsz vitára, sőt verekedésre.
10. Ha az utóda csendes, támogassa őt minden lépésében a gyerekek megismerésében. Ne kezdje túl gyorsan kritizálni gyermeke új barátait, még akkor sem, ha nem tetszik a modora, az öltözködési stílusuk vagy az érdeklődési körük. Ha úgy tűnik, hogy a beavatkozás egyszerűen szükséges, akkor legyen a lehető legkényesebb értékelése során.

Fontos megjegyezni, hogy amikor segít egy gyermeknek kapcsolatot létesíteni más gyerekekkel, ne kényszerítse rá a kommunikációt, és ne kényszerítse arra, hogy állandóan kapcsolatba lépjen más gyerekekkel. Csak támogassa őt azzal, hogy megfelelő tanácsot ad a megfelelő időben.

Gyakrabban mondd el gyermekednek, hogy szereted, figyelj erősségeire és pozitív oldalaira. Ha a kommunikáció problémái az önbizalomhiányban gyökereznek, akkor az önbecsülés növekedésével a kommunikáció köre is növekedni fog.