Milyen fajta epret ajánlanátok Az eperfajták leírása

Ha eperpalánta vásárlás mellett döntesz, szinte hiába olvasod az eperfajták leírását. Csak azáltal, hogy eperbajuszt ültet a telkére, és megfelelő körülményeket biztosít számukra, kiválaszthatja a legjobb eperfajtákat – mondja Pavlo Trannois. De mégis megnevez néhány bevált fajtát.

Fagyálló eperfajták - mit jelent ez?

A fagyállóság általában meglehetősen homályos fogalom, mivel úgy tartják, hogy az eper (kerti eper) mint kultúra hótakaró nélkül már nem bírja el a -10°C-nál nagyobb hőmérsékletcsökkenést. Hazánkban azonban nemcsak télen, hanem májusi fagyokban is előfordulnak ilyen körülmények, máskor, decemberben és januárban a bokrok hótakaró nélkül is kibírják a -25°C-ot és az alatti hőmérsékletet.

Az én gyakorlatomban nagyon különböző téleken nem fordult elő, hogy a közönséges szamóca (kerti eper) bármelyik fajtája bekapja és tavaszra teljesen elpusztuljon (de ez történt a javító eperfajtáknál). Természetesen a dolog a fagyásra korlátozódik: az egyik fajtának több az esése, a másiknak kevesebb, és van, amelyiknek egyáltalán nincs - ennyi a különbség a fajtánkénti télállóságban. És akkor minden ad bogyókat.

Ha a katalógusokban az eperfajták leírását olvasod, gyakran azt mondják, hogy "ez a fajta nem elég télálló" hazánk számára. (Pontosabban a télállóság nem csak a súlyos fagyok ellenálló képességét jelenti, hanem azt is, hogy sértetlenül átvészeljük a téli olvadást, vagyis elviselik az instabil teleket, amikor a növények napközben váratlan melegre ébredhetnek, majd meglepik őket az éjszakai fagy.)

Hogyan változtak az eperfajták az éghajlatváltozással

Figyelemre méltó, hogy a teleink megváltoztak és enyhébbek lettek. Korábban, gyerekkoromban, az 1970-es években már november elején térdig érő hó esett, és ígyminden télen volt, normális volt. A novemberi tüntetéseken az emberek sapkát és télikabátot viseltek. Akkoriban a kolhozföldeken és a 6 hektáros tanyán eper választék alakult ki, olyan fajták, amelyek jól alkalmazkodnak a magas hófúvás alatti teleléshez.

1990-re minden megváltozott. Fokozatosan lehetővé vált, hogy az egész telet tornacipőben töltsék, amit korábban még elképzelni sem lehetett. Most jó, ha szilveszter előtt kialakul az első stabil, 10 centiméteres hótakaró, és ha gyakran esik a hó, akkor leszakad - és így tovább januárig. Az eper bokrok télen többször is ki vannak téve decemberben és januárban.

És ezen okból is változtattunk a választékon, új fajtákat nemesítettünk, amelyek jobban megfelelnek ezeknek a körülményeknek. Ezzel párhuzamosan Európából új fajták érkeztek, mivel a mi teleink távolról is az európaiakra emlékeztettek. Ennek ellenére messze vannak az európaitól, és -40 °C alatti fagyok is előfordulnak.

Egyes "európaiak" még itt is zónázva vannak, de a télállóságuk így is alacsonyabb, mint a hazaiaké. Ezért jobb kombinációnak tartom, ha hazai és külföldi növények is vannak a helyszínen, és arra kérem, hogy ne hagyja el a fajtát, ha a leírásban nem kellően télállóként szerepel. Egy kombináció beválik: az európai fajtákban sokszor finomabb a bogyó, de egyetlen tél alatt az elemi kitartás mindent megold.

Például, ha két késői eperfajtát egymás mellé ültetünk - az Alpha (az egyik legjobb hazai fajta, ami a szamócát általában veszélyeztetheti mindennel szemben) és a Carmen (egy cseh fajta, szintén nagyon méltó), akkor tavasszal azonnal észrevehető a különbség az általános megjelenésben és a hajtások számában: az Alpha ép és sértetlen, nagy bokrok, nagy bokrok, nagy bokrok, nagyok a levelek, részben megőrződött a hó fénytelen és a bokrok körülbelül 20%-a"félholt".

Az ültetvénynek ez a tavaszi állapota a nálunk gyökeret vert európai fajtáknál normális, ekkor gyorsan helyreállítják a leveleiket, jól virágoznak és általában fényesen teremnek, csak a bogyók jó minősége érdekében némi veszteséget el kell viselni. És persze, ha lehet, segíts nekik a télen.

Hasznos tudni a mintát: a fiatal növények jobban tolerálják a telet, mint a felnőttek. A bokrokban két betakarítás után egyes tobozok túlságosan kilógnak a talajból, könnyebben fagynak meg, így a kifejlett ültetvényeken több esés is előfordulhat. Az ilyen kifejlett bokrok telelését friss földdel való átforgatás segíti.

A legfinomabb és legtermékenyebb eperfajták

A kis mennyiségű téli csapadékot részben kompenzálja, hogy ritkás ültetésnél javul a termés. A gyümölcsíz kedvéért meghozhatja ezeket a szerény áldozatokat, hiszen a személyes kerti kollekció fajtáinak első jellemzője a friss bogyók íze.

Ízvilágát tekintve a legjobb fajták az angol Pandora, a Canadian Bounty, a Dutch Polka, a hazai Kokinskaya Zorya és a Tsaritsa példáiként említhetők.

– És mégis, a legmagasabb hozam, legalábbis példaként? — emlékeztetnek majd a kerti pragmatikusok. Náluk már említettem a késői Alfa és Carmen fajtákat (elvégre én is pragmatikus vagyok, és az íz mellett a bruttó termést is nagyra értékelem), kontrasztként pedig a Chudova és a Kokinskaya zorya korai fajtákat említem meg, mint nagy hozamú fajtákat.

Az 1990-es években az európai országok epertermelői a következő fajtákat választották magas hozamuk és szürkerothadásállóságuk miatt: Bounty, Zenga Zengana, Zephyr, Jonsok, Korona, Marmolada, Polka, Redgauntlit, Tenira, Holiday, Elvira stb. Ezek mind nálunk ismert fajták, egy időben kerültek hazánkba, és még mindig kaphatók. A későbbi nemzedék megjelent fajtái majdnem ugyanazttermelékenység

Mi a teendő, ha nem elégedett az eperfajtával

Ha többet megtud az egyes fajták létrehozásának történetéről, megtudja, mennyi munkát, időt, földterületet fektettek a létrehozásába, akkor eltűnik a vágy, hogy a növénytermesztők körében szokásos módon szeszélyesen szidja a fajtákat. Talán nem tudod magad elkészíteni?

És minden olyan fajtát szeretne eszünkbe juttatni, amely az útjába kerül, és abban a remekmű állapotban látni azt, amely magával ragadta a tenyésztőt. Hiszen csak így születnek a fajták: olyat választanak, ami korábban nem létezett, olyasmit, ami bizonyos tekintetben felülmúlja a már elérhetőt, és sok gazdálkodó mindenképpen szeretne termeszteni, és kifizeti a magas költségeket (egy új fajta külföldön nemesítésének költségét hagyományosan átlagosan 1 millió dollárra becsülik).

Nincsenek rossz fajták, és ez még nagyon nagy távolságra is hatással van. Csupán arról van szó, hogy néhány fajtát a megrendelő által meghatározott nagyon szűk feladat keretein belül hoztak létre, és fő érdemüket egy hétköznapi kertész nem mindig értékeli.

Tehát az említett Zenga Zengan fajtát az 1940-es években Németországban hozták létre, kizárólag fagyasztásra. Szilárd bogyója van, jól jön ki a fagyasztóból - ez azonban a fő előnye, valamint a jelentős hozam és az igénytelenség.

A Zenga Zengana egy bizonyos ponton a német ipar vezető kereskedelmi változatává vált. Az ültetési anyag olcsóságát jelentő hatalmas kalászképződési sebességnek köszönhetően ez a fajta az 50-es, 60-as években megszállta egész Európát, így hazánkat is.

Ha összehasonlítja a modernebb desszertfajtákkal, amelyekben a friss bogyók ízletesebbek, akkor veszít. És még mindig nyer a fagyasztásban, ha figyelembe vesszük ennek a fajtának az országunkra gyakorolt ​​együttes előnyeit: a téli fagyokkal és a virágokkal szembeni, tavaszi fagyokkal szembeni magas ellenállást.

Hasonló történet a miénkkel isFesztivál fajta. Az 50-es években hozták létre, mint igénytelen, a talajhoz és az éghajlati viszonyokhoz képlékeny, ugyanakkor magas hozamú fajta - és több évtizedre vezető fajtává vált. Ezek után nem mondanám, hogy minden későbbi fajta jobb, mint a Festival.

A Fesztiválnaya egyik fő ütőkártyájának a nagy téli ellenállást tartották: szinte esés nélkül telelt, a termelő nem veszített pénzt a területen az állatállomány fokozatos csökkentése miatt. Nyári lakosaink kertjében, ahová természetesen óriási mennyiségben került kolhozföldekről, a Festivalna gyengébbnek mutatkozott.

Az a helyzet, hogy a kolhozos agronómusok beletörődtek hiányosságaiba, mint például a szürkerothadás elleni gyenge ellenállás, a vegyszeres kezelések segítségével sikeresen kikerültek a helyzetből, míg a szürkerothadás kapitálisabban a nyáron lakók ágyain aratta termését. Jól emlékszem, hogy egy átlagos esős júniusban a termés fele, ha nem több, elpusztult. Akkor tudtad volna, hogy a hagyományos sűrű ültetés nem alkalmas az ilyen fajtákra! Eh, egy sorba kellett ültetni, csökkentek volna a veszteségek...

Modern hazai eperfajták

Bárhogy is legyen, a helyzet gyökeresen megváltozott a távoli idők óta tenyésztőink módszeres munkájának köszönhetően. Tehát S. Aitzhanova még 2005 előtt is létrehozta a nem ölő fajták egész konstellációját, amelyek ellenálltak minden nagyobb katasztrófának (betegségek, beleértve a szürkerothadást, fagyot, téli olvadást, eperatkát, fonálférgeket): Tsarica, Alpha, Rusych, Solave ​​Kokinskaya Zorya, Vitychaz, S. Ez csak egy példa.

Csak ezek a fajták az elmúlt 10 évben, a középső zóna különböző körülményei között igazolták figyelemre méltó ellenállóképességüket, és ez idő alatt újabb fajták kerültek beléjük, amelyek még nem tekinthetők teljesen teszteltnek. Ugyanakkor a Tsaritsa áll a lista élén Szolovejkkal együtta legtöbb nagy gyümölcsű fajták (maga a szerző szavaiból - Svitlana Dmitrivna).

Majd a legújabb generáció fajtáit nemesítettük, a már javítottként létrejött újdonságokat soroltuk fel. Még csak most jelennek meg a piacon, tömeggyártásra még nem került sor. Tehát a nemrég megjelent Bereginya fajtában az egyik apa az anya, a fent említett éjszakai gyilkos Soloveyko és a holland apa Induka (terméséről ismert fajta).

A Berehyniát a szülői tulajdonságok sikeres kombinációja miatt választották új fajtaként - ez egy példa a kilátásainkra. De csak egy példa, mert a középső sávban nem mindenhol lehet ilyen egyszerűen beszerezni: a Bereginia ígéretes fajtának számít a Közép-régió számára, hiszen egyesíti a szárazságtűrést, a hőállóságot, a termőképességet és a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képességét, de télállósága átlagos, ezért a gyümölcsfaiskolák nem árulják sehol, hanem kifejezetten a középső régióban.

A szerző Pavlo Trannois

A szerző cikke

Az "Eper hibák nélkül" című könyvből