Fekete fólia eperhez és egyéb hőmegőrzési módokhoz. Hogyan ültessünk epret
Az eperfajták kiválasztásakor a termőképességre, a fagyállóságra gondolunk, de ritkán arra, hogy az eper elég meleg lesz-e az ágyásunkban. Arról, hogyan segítheti elő az eper bogyók érését, mik a termikus zónák és az aktív hőmérsékletek összege, Pavlo Trannois mesél.
A termikus zónákat fagyállósági zónáknak vagy éghajlati zónáknak is nevezik, és az európai térképen különböző színű diagramok formájában jelennek meg. A növénytermesztők környezetében gyakran hivatkoznak egyik-másik termikus zónára, szám szerint haladnak. Oroszország a legszélsőségesebb, leghidegebb zónában van - a 3., 4. és részben az 5. helyen, a hollandok és a németek eperfajtáikkal - a 7., az angolok és a franciák pedig a 8. és 9. helyen. Óriásiak a klímánk közötti különbségek, ott átlagosan évközben sokkal melegebb van!
Gondolj bele: a szomszédos számok között már nagy a különbség. A 4. (Moszkva, Kazan) és az 5. (Kijev, Minszk) között kétségtelenül nagy a hőkülönbség (Szentpétervár is az 5. zónában van, ezért az ott ajánlott fajták). Óriási a különbség a 4. zóna és a 7-8. Az onnan hozzánk került eperfajtáknak pedig alig van elég melegük.
Erre lehet használni ezt a tudást. Például, amikor azt tanácsolom, hogy tavasszal egy réteg szigetelő mulcsot gereblyézzünk oldalra, valaki tiltakozik: „Engedjék meg! De a talaj lassú kiolvadása jól használható: később ezen az ágyáson kapunk bogyókat és ezzel meghosszabbítjuk az eper fogyasztási idejét!
Meg kell nézni a képet egészében: lesznek bogyók, de hogyan lesz idejük a bokroknak új virágbimbókat rakni és felkészülni a télre? Alig van elég időnk rájuk egy teljes ciklusra. Ne felejtsük el, hogy vagy európai fajtákat termesztünk, vagy az európaiak alapján létrehozott fajtákat – általában nincs elég meleg a helyünkön.
A legjobb eperfajták Moszkvában és Szentpéterváron
Igen, az eperfajták is kapcsolódnak a termikus zónákhoz. Ugyanazok a vélhetően legjobb fajták nem mindenhol ajánlhatók az ország számára: túl nagy a hossza és túl sok a heterogén táj, még csak egy középső sávunkban is.
Így amikor a moszkvai kutatók (VSTISP) hosszú távú tudományos összehasonlítást végeznek az ország 100 legnépszerűbb eperfajtája között, egy fajtát (Valenta, Dukat, Induka, Kama, Elizaveta, Marmolada, Pandora, Primela, Tago) a terméshozam és egyben stabilitás szempontjából is a legjobbak közé sorolnak. A szentpétervári kutatók (N. I. Vavilovról elnevezett VNIIR) pedig hasonló tanulmányok után hozzávetőleg ugyanazokat a fajtákat nevezik magukénak (Divna, Zenit, Kardinal, Nadiya, Sudarushka, Az olimpia meglepetése, Talka, Festivalna, Holiday, Haniai, Tsarskoselskaya, Yunia Smides). Érthető, hogy a leningrádi régióban a nappal hosszabb nyáron, a tél pedig valamivel enyhébb, mint a moszkvai régióban.
Csernozemye-ben pedig a szárazságtűrés faktora is hozzáadódik, itt sorolják a kutatók (I. V. Michurinról elnevezett VNI) a fajtavizsgálatok után legnyertesebb fajtáikat (Glusker, Divna, Olympia, Memory of Puskin, Selecta, Sudarushka, Hedley, Festival daisy, Elvira).
Ezeket az összehasonlító vizsgálatokat csak példaként hozom: nagyjából egy időben, viszonylag nemrégiben, a 2000-es évek elején készültek. És bár a legmodernebb fajták nem kerültek be a listáikba, az általuk kiválasztott fajták nem romlottak és nem tűntek el, ma szabadon árusítják őket, és a gyűjtemény megbízható elemeként szolgálnak majd valakinek.
Fekete fedőanyag eperhez: miért?
Tehát az epernél, mint gyümölcstermesztésnél a minimális aktív hőmérséklet 1600-1800°C között van. Ez a szint kbA moszkvai régióban és sokkal északabbra kiderül, hogy a hő nem elég az eper számára, mivel ott ez a mutató alacsonyabb.
Az úgynevezett szükséges aktív hőmérséklet-mennyiség mutatója azt jelenti, hogy a szamócanövénynek a teljes tenyészidőszakra a malacpersely elv szerint ezt a fokszámot kell megszereznie a teljes ciklusához, a teljes fejlődéshez. Magát az összegző mechanizmust nem elemezzük, 10 °С hőmérséklettől kezdve, az átlagos kertésznek nincs szüksége rá. Mindazonáltal az általános fejlődés érdekében nem árt tudni erről a mutatóról, mennyiségileg meggyőzi Önt, hogy alaposabban kövesse az eper növény hőmérsékleti rendszerét.
1600-1800°С a minimum mutató. Nem optimális, de minimális! Ez azt jelenti, hogy lejjebb már nem lehet leengedni, hanem feljebb - kérem, lehet, sőt üdvözlöm. Ezért egy átlátszó film alagút formájában a javító eper számára vagy egy fekete fólia a föld felszínén a közönséges szamóca (kerti eper) számára körülbelül kétszer annyi termést ad.
Régiónként, akár városonként ismert az aktív hőmérsékletek összegének átlagértéke(könnyen meg lehet találni), így a gyümölcstermesztők előre meg tudják becsülni, hogy lehet-e termeszteni ezt vagy azt a növényt, ezt vagy azt a fajtát. A középső zónában ez a mutató a peremen egyensúlyoz a déli eredetű növényeknél - számos alma- és körtefajtánál, szőlőnél, kajszibaracknál és cseresznyénél: jó melegben minden rendben lesz, de hidegben egyszerűen nem kapják meg a meleget, szüret nélkül maradunk.
Ugyanez mondható el az eperről is. Itt nemcsak nem lehet egyszerűen a "kincstárnak" adni az értékes hőfokot, hanem éppen ellenkezőleg, megpróbálni a szamócát a hosszú, közvetlen napfényre ültetni, és hagyni, hogy sugarai napokig felmelegítsék a füves területeket.térköz. Az eper más lesz, biztosíthatom!
És ha a Fekete Földön még lehet beszélni valamiféle túlmelegedésről, ennek a kultúrának a hőségtől való szenvedéséről (amit sokszor eltúloznak: még egyszer vizet a hőségidőszakban, és nem lesz "szenvedés"!), akkor a középső zónában nem lehet túlmelegedni a napon, alig van elég meleg.
A szerző Pavlo Trannois
A szerző cikke
Az "Eper hibák nélkül" című könyvből