Óvodások pszichológiája (memória, gondolkodás, beszéd fejlesztése)

Az óvodások pszichológiája számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyekkel a szülőknek tisztában kell lenniük. A gyermek születésétől kezdve aktívan fejlődik és tanul. Minden új nap tele van számára hihetetlen felfedezésekkel és csodákkal. A gyermek kognitív tevékenységének csúcsa három és hat éves kor közé esik. A pszichológiában ezt az óvodai időszaknak nevezik.

A játék szerepe az óvodás korban

Sok szülő számára úgy tűnik, hogy a játék csak egy módja annak, hogy egy ideig lefoglalja a babát, hogy ne csapjon zajt, és ne zavarja a fontos dolgokat. Valójában ez nem így van, a játéktevékenység a vezető tevékenység az óvodás életében. A játékban szimulált helyzetek sokféleségének köszönhetően a gyermek megkapja a szükséges információkat és képet a környező világról.

Az életkor előrehaladtával a játék egyre nehezebbé válik, ezért a pszichológusok hagyományosan szakaszokra osztják:

Játék három-négy éves korig

Ez az időszak a fiatalabb óvodás kor alá esik. A gyerek inkább egyedül játszik, és húsz percnél tovább nem tud koncentrálni a legizgalmasabb folyamatra sem. Leggyakrabban a gyermek olyan helyzeteket veszít el, amelyek a környező felnőttek viselkedését tükrözik.

Úgy gondolják, hogy a tudatalatti szinten a baba érzékeli a hozzá közel álló emberek viselkedésének minden árnyalatát, és reprodukálja azokat. Ezért próbáljon meg ne tájékozódni a gyermek kapcsolatáról, ne veszekedjen, ne beszéljen negatívan valakiről. Ügyeljen arra, hogy az ilyesmi hallatán a gyermek többször is elveszítsen hasonló helyzetet, és ezt vegye alapul további viselkedéséhez.

A játék négy-öt éves korosztály számára készült

Egy középső óvodás korú gyermek már másképp viszonyul a játék folyamatához. Nagyon gondosan figyeli a családon belüli kapcsolatokat. Minden érdekli, ami a személyes kapcsolatokkal kapcsolatos, aktívan részt vesz a játékbanmás gyerekek vagy felnőttek is érintettek. A négy éves korig terjedő gyermekek személyes tulajdonságaikat kezdik megmutatni a játékban - a vezetői és szervezési készségeket, a versengő pillanatokat szívesen látjuk.

A játék minden új szakasza felkészíti a gyermeket a további oktatási tevékenységekre. A középső óvodáskorban jelenik meg a szerepek iránti vágy, vagyis a gyermek önállóan osztja el a szerepeket a játék összes résztvevője között, és buzgón figyeli, hogy senki ne sértse meg a megállapított szabályokat.

Ebben a korban a gyerek nagyon odafigyel a rajzolásra, rajzába igyekszik abszolút minden megszerzett tudást beletenni a témában. Például egy profilba rajzolt személy szeme és keze is berajzolható a képen. A pszichológusok ezt a rajzstílust "röntgenrajznak" nevezik.

A játék 5-6 éves korosztály számára készült

Az idősebb óvodai időszakban a gyermek játéktevékenysége megváltozik. Sokkal hosszabbá és nehezebbé válik. A gyermek több napig játszhat, ebben az időszakban a társadalomban az erkölcsi és etikai normák és viselkedési szabályok aktív asszimilációja zajlik.

A gyermek érdeklődik a háztartásban való segítés iránt, igyekszik hozzájárulni a hétköznapi házimunkákhoz, és a szülőknek minden lehetséges módon ösztönözniük kell ezt az érdeklődést. A jövőben, amikor a gyermek belép az első osztályba, az egyszerű házimunka készségei nagyon hasznosak lesznek számára. Sokkal magabiztosabb lesz az új csapatban, és nem fogja érezni a kényelmetlenséget, amíg a szülei haza nem jönnek a munkából.

A gyermek sok időt szentel a rajzolásra, most minden kreatív elfoglaltsága némileg terjed, és egy ötletnek vagy cselekménynek van alárendelve.

A memória fejlesztése óvodás korban

Három és hat év között a gyermek memóriája fejlődik a legaktívabban. Hatévesen a gyermek már képesemlékszik a kis versekre, a számok legegyszerűbb kombinációira, és különféle történeteket tud mesélni. De érdemes észben tartani, hogy ebben az időszakban a baba emlékezete még képletes.

A gyereknek könnyebben emlékszik minden újdonságra, ha azt játékos formában tanítják és többször megismétlik. Az új információk asszimilációs folyamata akkor megy végbe a legsikeresebben, ha azt élénk érzelmi színezéssel, kellemes képek formájában mutatják be.

A gyerekek nagyon gyakran kérik szüleiket, hogy ismételjék meg, amit egyszer hallottak vagy már jól tudnak. Lehet kedvenc tündérmese, vagy valami sztori az életből, mindenesetre a baba nem fárad bele, hogy tízszer egymás után hallgatja.

Az óvodások képzelete: jellemzők

Óvodás korban a gyermek fantáziája nem ismer határokat. Egy gyermek hatalmas és lenyűgöző világot tud létrehozni teljesen egyszerű dolgok segítségével. Egyes gyerekek elképesztő részletességgel megalkothatják saját mesevilágukat, az ilyen játékok néha hónapokig is eltartanak.

Nem szabad félni egy ilyen heves fantáziától, és megcsókolni a babát. Míg mindent csak szivárvány színeiben lát maga körül, hadd élvezze ezt a pillanatot. Ez nagyon fontos a gyermek fejlődése szempontjából.

Az óvodás képzeletének sajátossága a világról alkotott felfogásának bizonyos következetlensége. A fantáziák nagyon könnyen feltámadnak a gyerekekben, egy teljesen hétköznapi helyzet lendületet adhat egy újabb szokatlan történethez.

De a baba már tökéletesen megérti, mi a valóság, és egyértelműen elválasztja a fantáziáktól. A gyermek képzelete többnyire az általa már ismert tényeken alapul, minden fantázia a jövő képeivel függ össze. A baba számára napos és élénk színekre van festve.

Óvodásra gondolás: átmenet a logikai észlelésre

Óvodás korban a gyermek gondolkodása nagyon szűkkapcsolódik a világ figuratív felfogásához. Hangokon, színeken, tárgyak alakjának tudatosításán keresztül ismeri meg az őt körülvevő világot.

A tapintási érzések különleges helyet foglalnak el. Az óvodásnak mindent a kezében kell éreznie és tartania, gondosan emlékszik az érzéseire, és a jövőben könnyen reprodukálja azokat. Ennek a funkciónak köszönhetően a gyermek minden feladat elvégzése során inkább gyakorlati cselekvések segítségével oldja meg azokat.

A gyermek hatéves korára elkezd ok-okozati összefüggéseket kiépíteni a különböző események között, amelyek a logikus gondolkodás előfeltételei. Ez a logika segíti elő a gyermek átmenetét a játékból a tudatos tanulásba.

A gondolkodás fejlesztése érdekében a szülőknek nagy figyelmet kell fordítaniuk a felolvasásra. A legjobb, ha elolvassa azokat a meséket és történeteket, amelyek nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is érdekesek. Segítenek a világról alkotott elképzelések megszilárdításában és viselkedési készségek kialakításában.

Az óvodás korban sok kérdés merül fel a szülők felé. Nem szabad elbocsátani a babát, mert minden neki feltett kérdés fontos szerepet játszik a fejlődésében.

Az óvodás beszédfajták

Az óvodás szinte minden idejét lefoglaló játékfolyamat jelentősen befolyásolja a gyermek beszédfejlődését. Fiatalabb óvodáskorban a szituációs beszéd érvényesül, amikor a gyermek még nem tud helyesen mondatot alkotni, és az egész beszélgetés különféle felkiáltásokból, főnevekből és határozószavakból áll. Csak egy közeli személy érti meg az ilyen nyelvet, aki jól ismeri a gyermeket.

A magyarázó beszédkészség az idősebb óvodáskorban kialakul. A gyerek tud beszélgetést felépíteni, képes kiemelni a főbb pontokat, kifejteni véleményét. Egyes esetekben a gyerekek érvekkel és hasonló példákkal is megkérdőjelezik a felnőttek álláspontját.

Elég gyakran bentAz egocentrikus beszéd óvodáskorban fordul elő, amikor a gyermek magában beszél. Tetteit, tetteit felnőttek jelenlététől függetlenül kommentálja. Sok szülő megijed a gyermekek ilyen viselkedésétől, de leggyakrabban általános iskolás korban az egocentrikus beszéd teljesen vagy részben eltűnik.

Az óvodás, mint egyén: készségek és képességek formálása

Az óvodás kort a gyermek aktív személyes növekedése jellemzi. Már túljutott három év első válságán, és készen áll arra, hogy lelkesen tanulmányozza a környező világot és az embereket. A gyereknek nagyon erős a kommunikációs igénye, megvannak az első barátai, akikkel nagy örömmel tölti az idejét. A felnőttek éppoly szükségesek számára, résztvevőivé válnak a játékainak, és segítenek megtanulni néhány erkölcsi és etikai normát.

Óvodás korban a gyermek már tudatos kötődést érez szüleihez, megtanul szeretetet, együttérzést mutatni irántuk. A gyerekek először ismerkednek meg olyan jelenségekkel, mint az együttérzés és az áldozatkészség.

Óvodás korban ez abban nyilvánul meg, hogy megpróbálnak befejezni egy szórakoztató játékot, ha a szülők kérik. Vagy annak megértése, hogy az utolsó édességet is meg kell osztani a szülőkkel. Az ilyen cselekedetek miatt a gyermek büszke magára, és a szülőknek meg kell erősíteniük ezeket az érzelmeket a gyermek dicséretével.

Az óvodás korú gyermekek teljes körű öngondoskodással és higiéniával rendelkeznek. Ez növeli önbecsülésüket és függetlenebbé teszi őket. De ezek a készségek nagyon gyorsan elvesznek, ha a gyermek nem figyel meg hasonló viselkedést a családban. Ezért mindig tartsa be a higiéniai szabályokat, amelyeket megtanít gyermekének.

Hat éves koráig a gyermeknek meg kell tanulnia a csapatban való viselkedés szabályait. Sőt, egyértelműen fel kell osztania a kortársak csoportját, ahol a sajátjai dominálnakszabályokat és a felnőttekkel való kommunikációt. Az óvodásnak hasonló megértésre lesz szüksége, amikor iskolába lép, és új körülmények közé kerül a számára.

Azok a gyerekek, akik megértik, hogyan épülnek fel a kapcsolatok a társadalomban, sokkal könnyebben „tartoznak” bármely gyerektársaságban.

Az óvodás személyiségfejlődésében nagyon fontos a felnőttek hozzáállása hozzá. A három és hat év közötti időszakban kezdi visszaszorítani tetteit szülei dicséretétől és elítélésétől. Már önállóan meg tudja különböztetni a jót a helytelentől, de megerősítésként mindig szüksége van a felnőttek reakciójára.

A dicséret az óvodás korú gyermekre gyakorolt ​​hatásának karja, amely számos eredményre és győzelemre ösztönözheti. A szülőknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a baba mindig az ő jóváhagyásukra vár, szavakkal vagy csókokkal kifejezve. Ne hagyja figyelmen kívül egyetlen eredményét sem.

Az óvodai időszak végére a gyermek megtanulja uralkodni az érzelmein, most fontosabbá válik az önkontroll és a szükség esetén összpontosítás képessége. Nagyon nehéz lesz azoknak a gyerekeknek, akik ezzel a feladattal küszködnek, amikor középiskolás státuszba kerülnek.

A gyermek iskolai felkészültsége

A gyermek iskolai felkészültsége meglehetősen összetett téma. Az óvodás pszichológiája nagyon feltételesen határozza meg ezt a fogalmat, mint "az első osztályban való tanulásra való felkészültség".

Ez sok esetben a gyermek személyiségétől és pszichotípusától függ, de négy olyan összetevő azonosítható, amelyek meghatározzák az iskolai felkészültséget:

• érzelmi;
• szellemi;
• szociális;
• motiváló

Minden szempontot részletesen és részletesen meg kell vizsgálni:

Az óvodás gyermek érzelmi felkészültsége

Az iskolaérettség érzelmi összetevőjét könnyen meghatározhatja saját magaszülők A gyermek megfigyelésével megtudhatják, mennyi ideig képes a gyermek nem a legérdekesebb dologgal foglalkozni, és az egész tevékenység alatt koncentrálni. Az érzelmi felkészültség magában foglalja az érzelmek kordában tartásának és a dühkitörések kioltásának képességét.

A gyermeknek elégedetlenségét és rossz hangulatát az iskola küszöbén kell hagynia, hogy célokat tűzhessen ki és eredményeket érjen el, függetlenül az érzelmektől, amelyek eluralkodnak rajta. Ha gyermeke képes erre, akkor elmondhatjuk, hogy érzelmileg felkészült az iskolai tanulásra.

Intellektuális felkészültség

Az óvodáskorú gyermek értelmi fejlődése teljes mértékben a szülőktől függ. Ezért nekik kell felkészíteniük a gyermeket, és be kell fektetniük a szükséges tudást. Természetesen a gyerekek egy része az első osztályba tud írni-olvasni, míg mások, akik széles látókörrel rendelkeznek, csak most kezdik ismerkedni az ábécével. Elmondható, hogy mindkét gyerek nagyon készen áll az iskolára.

A pszichológusok megjegyzik, hogy az intellektuális felkészültséget a következő pontok határozzák meg:

• gondolatainak koherens kifejezésének és konzisztens érzelmi színezetű szöveg formájában történő bemutatásának képessége;
• a figuratív beszédtechnikák elsajátítása;
• kis mennyiségű szöveg emlékezésének képessége;
• általános ismeretek a világ felépítéséről és az emberek közötti kapcsolatokról;
• a szókincs folyamatos gyarapodása.

Az intellektuális felkészültség a legkönnyebben beállítható. Az iskolába lépés előtt a szülőknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a gyermek fejlődésére, hogy biztosak lehessenek abban, hogy az első osztály nem lesz számára gondok és csalódások sorozata.

Társadalmi felkészültség

Az óvodásnak jól meg kell értenie a felnőttek és a kortársak közötti különbséget, tudnia kell együtt építenikapcsolatokat. Az iskolába lépés előtt a gyermek már jól ismeri a kollektíva törvényeit, és képes betartani a cselekvési szabadságát korlátozó szabályokat.

Iskolai motivációs felkészültség

Azt szeretném mondani, hogy ez a leginkább feltételes szempont. A legtöbb óvodáskorban elég későn alakul ki, sokan csak az első osztályban érnek el egy bizonyos motivációs fejlettségi szintet. Ez magában foglalja a gyermek bizonyos belső helyzetét, amikor képes világosan megérteni a nevelési feladatot és végrehajtani azt, nem a dicséretre, hanem a saját tudásszomjára összpontosítva.

A tudatos kognitív tevékenység ebben az esetben a középiskolás diák fő motivációjává válik. Tanulmányi sikerekre kell törekednie, és képes legyen önállóan kitűzni az elérendő célokat.

Sajnos szinte lehetetlen teljesen felkészülni az iskolára. Az óvodás pszichológiája olyan, hogy a gyerekekben főként a fenti szempontok valamelyike ​​van, ami ideális esetben nem elegendő a sikeres és gyors alkalmazkodáshoz az első osztályban.

Az óvodai időszak az egyik legfontosabb a gyermek életében. Ezért a szülőknek komolyan kell venniük gyermekük tevékenységét, és aktívan részt kell venniük abban. Végül is az óvodás személyes és pszichológiai növekedése egyszerűen lehetetlen rokonok nélkül.

Ha azt szeretné, hogy gyermeke kiegyensúlyozottan és boldogan nőjön fel, aki a jövőben iskolai sikerekkel örvendezteti meg Önt, próbálja meg mindennapjait rendhagyóvá tenni. Talán akkor képes lesz gyermeke lelkes szemével nézni az ismerős világot.